2010. március 29., hétfő

Csepel Vas és Fémmű



Zoli barátom volt olyan kedves és röviden körbevezetett a hajdani szebb időket megélt ipari fellegvárunkba, illetve ami megmaradt belőle. Köszönet érte!

Régi törekvésem, hogy a múlt még megmaradt emlékeit meg kell örökítenem. Elsősorban az ipari építészet, és formavilág, illetve amit meg lehet ragadni abból ami egész biztosan el fog tűnni. Régen azt gondoltam, hogy van egy pillanat, ami után már késő, de ez nem igaz. Nincs ilyen pillanat, ez egy valós időben zajló dinamikus történet. A városok, ipari területek egyfolytában változásban vannak. Közvetlenül a rendszer váltás utáni időkben nyilván több érdekesség volt fellelhető, de nincs egy éles határvonal, amitől számítva minden ami régi elmúlt. Korszakok vannak, amelyek átnyúlnak egymásba.

Jó lett volna nem bealudni, hanem frissiben megörökíteni az üllőn "örökre otthagyott" kalapácsokat. Az még nem a folklór része, ahogyan a mindenféle kft-k ellepték az elnéptelenedett gyártelepeket. Most érdekesebb számomra kihalóban lévő enyhén romantikus, finoman díszített üzemépületei.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése