Lilla t.t.d. projekt

A fotózás részletei itt olvashatók BNSfoto blog, ide csak a filmre készült képeket teszem fel.

Lelelassult száguldás

Hasselblad SWC. kodak ept 160

Pár sorban leírtam mit gondolok ezzel a témával kapcsolatban a BNSFOTO blogon. Csak annyival egészíteném ki, hogy majd lesz folytatása az anyagnak. Eddig elég kedvező fogadtatása volt. Kaptam ötleteket, javaslatokat, és bátorítást a folytatáshoz.
Az alapgondolat az elmúlás volt, ami az ipari építészet eltűnő félben lévő maradványairól szólt volna. A vonatok csak közben jöttek be a képbe. Aztán egész jól sikerült, markáns látvány világuk megadta az alaphangot, ezen kéne tovább menni.

Lubitel2 / Fuji S800
A látványtól transzba esve a helyszínen bekattantam és kb totál felkészületlenül de nekiálltam a régi tervemet megvalósítani: a kisfilm teljes felületére fotografálni!

1. aki a Lubitelbe belegyömöszöl egy kisfilm kazettát az bakelit hátlap eltörését kockáztatja.
2. a roll orsó helyén a kazetta két végét ki kell valamivel támasztani, hogy a film középen maradjon. Ezt a büfében zsebrevágott szalvétadarabokkal oldottam meg.
3. a piros kukucskát egy plasztik kártyával zártam le, ez sajnos nem sikerült teljesen, mert valamennyi fény átjutott rajta.
4. a perforáció miatt különösen fontos a gép vízszintezése. Sajnos ez sem sikerült minden esetben, de a hangulatból nem vett el sokat.

Hasselblad SWC / kodak ept 160

Adja magát a kézenfekvő gondolat, hogy filmre is kell fotózni a lokomotívumokat. Remélem tetszik a végeredmény, csinálni nagyon fárasztó, de élvezetes volt.

Lubitel2 / Fuji xp2

Csepel Vas és Fémmű

Zoli barátom volt olyan kedves és röviden körbevezetett a hajdani szebb időket megélt ipari fellegvárunkba, illetve ami megmaradt belőle. Köszönet érte!

Régi törekvésem, hogy a múlt még megmaradt emlékeit meg kell örökítenem. Elsősorban az ipari építészet, és formavilág, illetve amit meg lehet ragadni abból ami egész biztosan el fog tűnni. Régen azt gondoltam, hogy van egy pillanat, ami után már késő, de ez nem igaz. Nincs ilyen pillanat, ez egy valós időben zajló dinamikus történet. A városok, ipari területek egyfolytában változásban vannak. Közvetlenül a rendszer váltás utáni időkben nyilván több érdekesség volt fellelhető, de nincs egy éles határvonal, amitől számítva minden ami régi elmúlt. Korszakok vannak, amelyek átnyúlnak egymásba.

Jó lett volna nem bealudni, hanem frissiben megörökíteni az üllőn "örökre otthagyott" kalapácsokat. Az még nem a folklór része, ahogyan a mindenféle kft-k ellepték az elnéptelenedett gyártelepeket. Most érdekesebb számomra kihalóban lévő enyhén romantikus, finoman díszített üzemépületei.

Kiev 88

Középformátumból egyik nagy kedvenc, e-pillanapban némi mechanikus nyűggel, ami remélem hamarosan a múlté.
Mint köztudott a Svéd fotóipar legendás termékének a HASSELBLAD Orosz másolata.
Sajna az optika csatlakozás csak önmagával, és a SALJUT-tal kompatibilis.

Ezzel a masinával egy régi álmom vált valóra, de még nagyon friss mint szerzemény. Két tekercs azonban elég volt ahhoz, hogy megállapítsam: a VOLNA 2,8/80-as alapoptika gyönyörűen rajzol. Később tesztelem majd a közgyűrűt, és a kétszerezőt is.

Az amerikás Magyar hazatért!

Munka közben (végeztével) lőttem párat filmre is erről a szépségről. És hát ez lett belőle :)

(halkan mondom a tulaj azt hitte valami szuper p.s. öregített, képeket lát, de megnyugtattam, hogy ez filmen ilyen. Ráadásul abszolút korhű 71-es kiev88 produkálta :)

digit anyag: klikk

DANUVIA WHITE történelem

DANUVIA WHITE történelem óra

Tálas Tomi barátom napjaink egyik legelszántabb DANUVIA értője, a A Danuvia motorkerékpárok története c. könyv társ szerzője jóvoltából némi történeti áttekintés a motor múltjáról:

"Mr. Jack White amerikai üzletember olyan motorkerékpárokat keresett üzlethálózata számára, melyek árukban alacsonyabbak a náluk forgalmazott motoroktól és bizonyos fokú nemzetközi versenyeken elért sikereknek is birtokosai. Megfogalmazta kívánalmait a gyár felé, ők pedig ennek próbáltak megfelelni. Örömmel, két ok miatt is. Egyrészt a motorkerékpár gyártás sorsa ekkorra már megpecsételődött és csak a kötelezően előírt alkatrészgyártás folyt, ami nagy haszonnal nem kecsegtetett, másrészt a kész motorokért valutát kaptak, ami akkoriban nagy szó volt. Alkatrészeket nem nagy mennyiségben rendeltek hozzájuk a későbbiekben. Ez sajnos nem a soha el nem romló motorkerékpár miatt volt így, hanem mert ott ezek a járművek az „eldobható” kategóriát képviselték. A Keravill üzletekben nem, vagy csak korlátozott darabszámban forgalmazták ezt a típusú Danuvia terméket. Néhány darab ott is vevőre talált a „pult alól”, de ezek a motorkerékpárok már vagy exportból visszamaradt példányok voltak, amelyeket a White Motorcycles képviselője különböző okok miatt nem vett át – ilyenek lehettek a fényezés, krómozás tökéletlensége, esetleg a motorkerékpár nem elégséges teljesítménye – vagy több készült a megrendelt mennyiségnél.

Tetszetősebb kivitele és korlátozott darabszáma miatt itthon drágább volt a korábbi „D” emblémás társainál. Az amerikai piac megkövetelte a motorkerékpárok esztétikus küllemét is, így a megrendelt példányok lényegesen több alkatrésze lett krómozva.

A motorkerékpár fajtájának neve a megrendelő után White lett."

Sikerült felvennünk a kapcsolatot Mr. White-al, aki válaszolt néhány kérdésünkre:

-Mr. White, hogyan került képbe a Danuvia Szerszámgépgyár?

-Mikor Magyarországon jártam, kapcsolatba léptem a Danuvia gyárral, akik válalták, hogy 125 ccm-es motorkerékpárokat gyártanak számomra. Együtt újraterveztük az általuk korábban gyártott motorkerékpárt, de az alapszerkezeten nem módosítottunk. Így született egy egyszemélyes sport és egy kétszemélyes utcai modell.

-Mely szempontok voltak a legfontosabbak az Ön, mint megrendelő részéről?

-Olcsó motorokat szerettem volna, elsősorban kezdő motorosoknak.

-Mekkora mennyiséget rendelt és mennyit sikerült exportálni?

-Keveset importáltunk ezekből a gépekből, csak amennyire igény volt a forgalmazóinktól. Az egész egység újratervezést követelt volna, gondoljunk csak az alacsony lóerőre, vagy a 3 fokozatú sebességváltóra. Ezek a gépek már akkoriban sem voltak korszerűek.

-Mennyibe kerültek ezek a motorkerékpárok?

-Az üzletekben 369.50 dollárért találtak gazdára, a forgalmazó 277 dollárt fizetett darabjáért.

-Hogyan kerültek a gépek a tengerentúlra?

A motorokat farekeszekben szállították hajóval az óceánon keresztül az Amerikai Egyesült Államok kikötőibe, ahol forgalmazóink között kerültek elosztásra.

Hogyan értékelték az ottani motorosok az új jövevényt?

Az egyszemélyes sport modell a kezdőknek lett eladva, a fiatalok vagy iskolába jártak vele, vagy szórakozási céllal vásárolták, de nem utcai használatra.

Eszközöltek Önök esetleg bármilyen módosítást a gépeken?

Az egyszemélyes Sport modellen változtattunk az áttételen, időmérőt szereltünk rá, és másik karburátort.

-Meddig importálták ezeket a motorokat?

-Az utolsó szállítmány 1967-ben érkezett. Összesen kb. 100db.

Ezzel végérvényesen lezárult a motorkerékpárgyártás a Danuvia gyárban."

Részlet a szerzők engedélyével "A Danuvia motorkerékpárok története" című könyvből.

Kiev 88, első tekercs

vágyódás

terasz

pesti vagányok, dunapart

graf