"Mr. Jack White amerikai üzletember olyan motorkerékpárokat keresett üzlethálózata számára, melyek árukban alacsonyabbak a náluk forgalmazott motoroktól és bizonyos fokú nemzetközi versenyeken elért sikereknek is birtokosai. Megfogalmazta kívánalmait a gyár felé, ők pedig ennek próbáltak megfelelni. Örömmel, két ok miatt is. Egyrészt a motorkerékpár gyártás sorsa ekkorra már megpecsételődött és csak a kötelezően előírt alkatrészgyártás folyt, ami nagy haszonnal nem kecsegtetett, másrészt a kész motorokért valutát kaptak, ami akkoriban nagy szó volt. Alkatrészeket nem nagy mennyiségben rendeltek hozzájuk a későbbiekben. Ez sajnos nem a soha el nem romló motorkerékpár miatt volt így, hanem mert ott ezek a járművek az „eldobható” kategóriát képviselték. A Keravill üzletekben nem, vagy csak korlátozott darabszámban forgalmazták ezt a típusú Danuvia terméket. Néhány darab ott is vevőre talált a „pult alól”, de ezek a motorkerékpárok már vagy exportból visszamaradt példányok voltak, amelyeket a White Motorcycles képviselője különböző okok miatt nem vett át – ilyenek lehettek a fényezés, krómozás tökéletlensége, esetleg a motorkerékpár nem elégséges teljesítménye – vagy több készült a megrendelt mennyiségnél.
Sikerült felvennünk a kapcsolatot Mr. White-al, aki válaszolt néhány kérdésünkre:
-Mr. White, hogyan került képbe a Danuvia Szerszámgépgyár?
-Mikor Magyarországon jártam, kapcsolatba léptem a Danuvia gyárral, akik válalták, hogy 125 ccm-es motorkerékpárokat gyártanak számomra. Együtt újraterveztük az általuk korábban gyártott motorkerékpárt, de az alapszerkezeten nem módosítottunk. Így született egy egyszemélyes sport és egy kétszemélyes utcai modell.
-Mely szempontok voltak a legfontosabbak az Ön, mint megrendelő részéről?
-Olcsó motorokat szerettem volna, elsősorban kezdő motorosoknak.
-Mekkora mennyiséget rendelt és mennyit sikerült exportálni?
-Keveset importáltunk ezekből a gépekből, csak amennyire igény volt a forgalmazóinktól. Az egész egység újratervezést követelt volna, gondoljunk csak az alacsony lóerőre, vagy a 3 fokozatú sebességváltóra. Ezek a gépek már akkoriban sem voltak korszerűek.
-Mennyibe kerültek ezek a motorkerékpárok?
-Az üzletekben 369.50 dollárért találtak gazdára, a forgalmazó 277 dollárt fizetett darabjáért.
-Hogyan kerültek a gépek a tengerentúlra?
A motorokat farekeszekben szállították hajóval az óceánon keresztül az Amerikai Egyesült Államok kikötőibe, ahol forgalmazóink között kerültek elosztásra.
Hogyan értékelték az ottani motorosok az új jövevényt?
Az egyszemélyes sport modell a kezdőknek lett eladva, a fiatalok vagy iskolába jártak vele, vagy szórakozási céllal vásárolták, de nem utcai használatra.
-Meddig importálták ezeket a motorokat?
Részlet a szerzők engedélyével "A Danuvia motorkerékpárok története" című könyvből.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése